Neumann János Egyetem
Könyvtár és Információs Központ
Könyvajánló

Kik vagytok ti?

Háy János

 

Háy János azt a befogadáselmélet szempontjából népszerű, sőt tényszerű vélekedést rúgja fel, hogy az irodalmi (élet)művek olvasásakor figyelmen kívül kell hagyni a szerző magánéletét, szociális hátterét, privát élettörténeti tapasztalatait és mindennemű szándékát a mű megírásakor. Más szóval: nem az olvasóban létrejövő, lehetséges értelmezésekről beszél, hanem azt sugallja írásaival, hogy azokat a szerzőket, akik gyakran tényleg végigkísérik az ember életét, lehetetlen saját szubjektumuktól függetlenül vizsgálni. Részint azért, mert ezek az élettörténeti események hatással vannak a művekre, részint pedig azért, mert az életrajzok szintén a tananyagok részét képezik.

Háy a kötetben kíméletlenül szemléli a szerzőket, és bátran mutat rá irodalmi, illetve jellembeli gyengeségeikre is. Ebben pedig nincs szemernyi rossz szándék sem. Mindössze annyit szeretne, hogy ezeket, az irodalomoktatás hagyománya által már-már glóriával fejük felett ragyogó, szentekként tisztelt írókat és költőket ne kritikátlanul, és ne azért szeressük, mert szeretni szokás őket, hanem azért mert értékes műveket alkottak a rossz tulajdonságaik, emberi hibáik mellett, vagy éppen azok miatt. 

Háy kiválóan egyensúlyoz a tudományos, a szépirodalmi és a köznapi stílus határán. Esszéi úgy érthetőek és humorosak, hogy nem megy az elemzés mélységének a rovására. A könyv akkor szolgálhatja leginkább az irodalomoktatás ügyét, ha kiegészítőként használják az egyes szerzők életművéhez. Álláspont kialakítására késztet, megkérdőjelez, kritizál, s mindezt a legnagyobb szeretettel.

A könyv hozzáférhető a Könyvtár és Információs Központ Pedagógiai Szakkönyvtárában.

 

Háy János azt a befogadáselmélet szempontjából népszerű, sőt tényszerű vélekedést rúgja fel, hogy az irodalmi (élet)művek olvasásakor figyelmen kívül kell hagyni a szerző magánéletét, szociális hátterét, privát élettörténeti tapasztalatait és mindennemű szándékát a mű megírásakor. Más szóval: nem az olvasóban létrejövő, lehetséges értelmezésekről beszél, hanem azt sugallja írásaival, hogy azokat a szerzőket, akik gyakran tényleg végigkísérik az ember életét, lehetetlen saját szubjektumuktól függetlenül vizsgálni. Részint azért, mert ezek az élettörténeti események hatással vannak a művekre, részint pedig azért, mert az életrajzok szintén a tananyagok részét képezik.

Háy a kötetben kíméletlenül szemléli a szerzőket, és bátran mutat rá irodalmi, illetve jellembeli gyengeségeikre is. Ebben pedig nincs szemernyi rossz szándék sem. Mindössze annyit szeretne, hogy ezeket, az irodalomoktatás hagyománya által már-már glóriával fejük felett ragyogó, szentekként tisztelt írókat és költőket ne kritikátlanul, és ne azért szeressük, mert szeretni szokás őket, hanem azért mert értékes műveket alkottak a rossz tulajdonságaik, emberi hibáik mellett, vagy éppen azok miatt. 

Háy kiválóan egyensúlyoz a tudományos, a szépirodalmi és a köznapi stílus határán. Esszéi úgy érthetőek és humorosak, hogy nem megy az elemzés mélységének a rovására. A könyv akkor szolgálhatja leginkább az irodalomoktatás ügyét, ha kiegészítőként használják az egyes szerzők életművéhez. Álláspont kialakítására késztet, megkérdőjelez, kritizál, s mindezt a legnagyobb szeretettel.

A könyv hozzáférhető a Könyvtár és Információs Központ Pedagógiai Szakkönyvtárában.